Rothadó világ
Értelmetlen minden
Bárhol nézek szét,
Az emberek habzsolva
Szívják egymás vérét.
Hit és szeretet maszkja
Mögé bújva űzik
Játékaikat s közben
Nem látják, nem érzik
Hogy félálomban fogant
Kétszínű szavaik
Csak építik a köröttük
Lévő börtön falait.
A béke nevében az erős
Szétszedi a gyengébbet,
Szomorú de halál nélkül
Itt semmi nem élhet.
S mikor a színjátéknak
Eljön majd a vége,
Egy emberként sóhajt fel
A Föld szenvedő népe.
Janus Benedictus Smithus
1995. április 17.
Kategória: Komoly & Filozófikus versek
|