Álmodj velem!
'Amíg Veled vagyok, minden túl egyszerű,
Nincsen jó és nincs rossz, és ez oly nagyszerű!
De mikor elválunk, rám tör a valóság,
S tudom, álmodozni hiábavalóság...'
Keresed a választ, pedig előtted van:
Maradj velem végleg itt, álomországban!
Akarnod kell csupán, és akkor sikerül:
S a rút valóság végül álommá szenderül...
Janus Benedictus Smithus
2000. február 9.
Kategória: Szerelmes versek
|