Nyár van, én az eget nézem.
S a csillagok helyett, lám,
Felhők fátylain keresztül
A kövér hold néz le rám.
Nem is nézek lábam elé,
Legfeljebb majd elesek.
Szemem ide-oda járkál:
Egy csillagot keresek.
Jaj, de mért is keresem őt
Fönnt, a kerek égen,
Hisz szívembe költözött
Nem is olyan régen.