Egy érthetetlen tantárgy
(avagy a kovalens kötés jellemzői)
Óra előtt mindenki a háziját írja,
Kevés az az ember, ki idegileg bírja.
Tanárúrnak szerencsére fogalma sincs róla,
Csengetéskor bevillant, kezdődhet az óra.
Értelmetlen jeleket firkál a táblára,
Írás közben néha rálép tulajdon lábára.
Általában lehurrogjuk minden hülye viccét,
Ötpercenként szólunk neki, húzza fel a sliccét.
Óra végén nagy a csend az egész terembe',
Ha megint sok házit ad, a padlóba verem be!
Janus Benedictus Smithus
1991. szeptember 12.
Kategória: Egyéb versek
|