Értelmetlen minden
Bárhol nézek szét,
Az emberek habzsolva
Szívják egymás vérét.

Hit és szeretet maszkja
Mögé bújva űzik
Játékaikat s közben
Nem látják, nem érzik

Hogy félálomban fogant
Kétszínű szavaik
Csak építik a köröttük
Lévő börtön falait.

A béke nevében az erős
Szétszedi a gyengébbet,
Szomorú de halál nélkül
Itt semmi nem élhet.

S mikor a színjátéknak
Eljön majd a vége,
Egy emberként sóhajt fel
A Föld szenvedő népe.