Realizmus
Eljött az ideje,
Felfedem kilétem:
Komoly költő vagyok,
Csak kicsit idétlen.
Feltárok egy titkot
Az utókor előtt:
Sebzett madár vagyok,
Kit egy vadőr lelőtt.
Na ez most egészen
Költőien hangzott,
Mire összehoztam
Már a szám is habzott.
A realizmus nekem
A legnagyobb kincs,
De hogy ezt mér mondom,
Halvány gőzöm sincs.
A Hold a fák mögül
Halvány fényt vet reám,
Mire a Nap feljő
Kihűl már a teám.
Kocsik mérges gázát
Szívja be a tüdőm,
Hanyatthomlok esek
Ha lejár az időm.
Janus Benedictus Smithus
1995. április 16.
Kategória: Egyéb versek
|